A vívás technikai jellegű küzdősport. A küzdőtéren (páston) két versenyző vív egymással mérkőzést (asszót). A mérkőzés célja, hogy a versenyzők közül az egyik minél hamarabb elérje a megadott találatszámot (5, 15 találat, tus), így megnyerve az asszót.

Amikor két vívó összeméri erejét, mindkettőnek az a célja, hogy az ellenfél érvényes testfelületén szúrással, a kardvívásnál szúrással vagy vágással találatot érjen el. Párbajtőrnél az egész testfelületen érvényes szúrni. Ugyanakkor arra is törekedni kell, hogy az ellenfél ne érjen el találatot.

 A vívás hagyományosan lovagias sport is, éppen ezért az etikettnek mind a mai napig fontos szerepe van a mérkőzéseknél. Minden asszó megkezdése előtt a vívók fölemelt fegyverrel tisztelegnek az ellenfélnek, a bírónak és a közönségnek. A csörte befejeztével fegyvertelen kézzel való kézfogással köszönik meg egymásnak a küzdelmet. Mind a tisztelgés, mind pedig az asszó végén a kézfogás elmulasztása súlyos fegyelmi vétségnek számít, mely a versenyből való kizárást vonja maga után.

 A vívóteret pástnak nevezik. A hossza 14 méter. A pástot a középvonal osztja ketté. Alapállásban a versenyzők (kezdésekkor) a középvonaltól két-két méterre helyezkednek el. Ezt felállási vonalnak hívják. A pást végét hátsó határvonal jelzi. Találatot csak a két határvonal között lehet érvényesen elérni. A versenyző védekezésképpen egy lábbal leléphet a vonalról. Ha mindkét lábával lelép, az ellenfél technikai tust kap.

 Szakágak szerint megkülönböztetünk: kardvívást, tőrvívást és párbajtőrvívást.

 Kardvívás

A találatok adása vágással és szúrással egyaránt történhet, ezért ennek a fegyvernemnek a legnagyobb a variálhatósága, cselekménysora, ebből adódóan szellemisége. Dinamikus volta miatt a kívülálló számára talán a leglátványosabb. A találati felület deréktól felfelé érvényes; ez alatt mélyvágásnak minősül, amit a találatjelző gép nem jelez. Konvencionális fegyvernem, azaz érvényes találatot csak támadásból, védés-visszavágásból vagy tempóvágásból lehet adni. A felszerelés is eltér a tőrözőkétől: a találatot a ruhába és a sisakba szőtt fémszálak jelzik. A fegyver kosara a filmekből jól ismert módon kunkorodik a markolat vége felé, D alakot formálva.

Tőrvívás

Találatot csak szúrással, a konvenciók betartásával lehet elérni. Találati felület csak a törzs, amelyet csak szúrással lehet eltalálni. A fej és a karok érvénytelenek, ezt fehér lámpa jelzi, de ez a konvenciót nem szünteti meg, azaz mindenképpen el kell dönteni, ki támadott. Ha a támadó szúrt érvénytelent, nincs találat, ha nem, akkor a védekező fél kapta a tust. A tőrözők fegyverének végén rugós érintkező található. Az érintkező minimális érzékenysége 500 g, azaz ekkora, vagy ennél nagyobb súlyra ad jelzést. A tőr kosara kerek, kisebb, mint a párbajtőré. A tőrözők is fémszálakkal átszőtt mellényt (lamét) viselnek, ez zárja az áramkört (mikor a tőr végén a gomb benyomódik), ha találatot kapnak – ilyenkor színes lámpa gyullad ki (piros vagy zöld). Ha érvénytelent szúr valaki, az ő oldalán lévő fehér lámpa villan fel.

Párbajtőrvívás

Nem konvencionális fegyver, azaz nem számít, melyik fél a támadó, amelyik előbb talál, az adta a tust. A lehető legegyszerűbb fegyvernem, a legtöbben ezt választják. Az esélyek kiszámíthatatlansága a fegyver jellegéből adódóan itt a legnagyobb. Csak szúrni lehet, az egész test érvényes találati felület. Ha mindkét fél talál, kettős találatnak minősül. A párbajtőr a tőrhöz hasonló méretű, ám annál nehezebb fegyver. Kosara nagyobb, mint a tőré. A penge végén szintén rugós vég található, ami 750 g-nál nagyobb nyomás esetén találatot jelez (a 750 g-ot még ki kell nyomnia a penge hegyének).